Műfenyő, vágott fenyő vagy cserepes? – Melyik a fenntarthatóbb karácsonyfa?

A karácsony nemcsak a szeretet és az ünnepi hangulat időszaka, hanem sokunk számára az elcsendesedésé és az újragondolásé is. A Picinykénél hiszünk abban, hogy a fenntartható jövő az egyének apró, tudatos döntésein múlik. Ilyen döntés például az is, hogy milyen karácsonyfát választunk. 

A karácsonyfa-termesztés nem erdőirtás, hanem mezőgazdaság

„Azért veszek műfenyőt, mert akkor nem kell kivágni egy fát.”

Fontos tény, ami sokszor háttérbe szorul a vitákban, hogy a vágott karácsonyfák döntő többségét nem természetes erdőkből vágják ki, hanem erre a célra létrehozott ültetvényeken termesztik.

A KSH adatai szerint „Magyarországon 4100 hektáron termesztenek karácsonyfát, az ültetvények közel kilenctizede Zala, Vas és Somogy megyében található.” A karácsonyfa-termesztés körülbelül 600-700 családi gazdaságnak ad munkát, nem beszélve az ellátási lánc további szereplőiről, hiszen annak a fának el is kell jutnia az otthonokba.

Ez a tevékenység tehát:

• mezőgazdasági ágazat, nem erdőpusztítás,
• évről évre újratelepített területeken zajlik,
• munkát ad több száz családnak, jellemzően vidéki térségekben,
• és ami környezetvédelmi szempontból különösen fontos: a fák a növekedésük során folyamatosan CO₂-t kötnek meg és oxigént termelnek.

Egy kb. 1,5-2 méteres fenyőfa a növekedése során nagyjából 8–15 kg szén-dioxidot (CO₂) köt meg, miközben:

• zöld felületet biztosít,
• javítja a mikroklímát,
• élőhelyet ad rovaroknak, madaraknak.

Összességében elmondhatjuk, hogy a vágott fenyő természetes, megújuló és alacsony szénlábnyomú, feltéve, hogy közeli termesztésből származik. Ha viszont a vágott fenyő távolról érkezik, akkor a szállítás jelentősen rontja a mérlegét. Itt szándékosan írjuk azt, hogy „közeli termesztés”, nem pedig azt, hogy hazai. Hiszen Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyébe egy Romániában, a magyar határhoz közel termesztett fenyő kisebb szénlábnyommal juthat el, mint egy Zala vármegyéből érkező fa.

Fontos tudni továbbá, hogy a CO₂ mérlegnél a fa teljes életciklusát figyelembe kell venni:

• a termesztés,
• a szállítás,
• a kereskedelmet, és végül
• a fa karácsony utáni „életét”.

Ha a fát komposztáljuk, akkor szerves anyagként hasznosul, igaz, lassabban komposztálódik, mint más növényi részek. A komposzt lazítására, levegőssé tételére viszont kiváló. Városi környezetben a fákat a hulladékkezelő begyűjti, majd vagy a hulladékégetőkbe kerülnek és pl. távhő lesz belőle, vagy komposztáló telepekre. Bizonyos esetekben a karácsonyfákból ágdarálék lesz, ami aztán mulcsként a település ágyásaiba kerül. Azt senkinek nem javasoljuk, hogy a karácsonyfát eltüzelje, mert a gyantartalama károsítja a tüzelőberendezést és a kéményt is.

A vágott fenyő szénlábnyoma kifejezetten alacsonynak számít más ünnepi fogyasztási cikkekhez viszonyítva, további előnye pedig, hogy:

• Megújuló erőforrás
• Lebomló, komposztálható
• Termesztése közben CO₂-t köt meg
• Helyi termelőktől vásárolva a szállítási terhelés is minimális
• Vidéki munkahelyeket támogat

De ne legyünk teljes mértékben elfogultak, hiszen nyilván vannak hátrányai is:

• Rövid ideig használjuk, ilyen szempontból hasonlít az egyszer használatos műanyagokra vagy a divatcikkekre, hiszen néhány napos dekorációra épül egy teljes iparág (persze a hagyományok tisztelete fontos)
• Intenzív termesztés esetén műtrágya és növényvédőszerek használata előfordulhat
• Ha nem megfelelően kezeljük, hulladékká válhat (a koposzt nem hulladék!)

A legfenntarthatóbb választás véleményünk szerint az, ha közeli termelőtől vásárolunk, és az ünnepek után komposztáljuk vagy zöldhulladékként hasznosítjuk újra a karácsonyfát.

Mi a baj a műfenyővel? A magas induló szénlábnyom

A műfenyők jellemzően:

• PVC-ből és fémből készülnek, néha égősorral kiegészítve, így azok szétválasztása az élettartamuk végén szinte lehetetlen
• Többségüket Kínában gyártják, ahol sokszor nem biztosítottak az egészséges, biztonságos munkakörülmények annak ellenére, hogy a PVC előállítása során rákkeltő anyagok, például dioxin, etilén-diklorid vagy vinil-klorid keletkezik
• Több ezer kilométert utaznak, mire az otthonainkba kerülnek

Egy átlagos műfenyő legyártása és szállítása 35–45 kg CO₂-kibocsátással jár, ami azt jelenti, hogy csak akkor válik környezetileg „versenyképessé”, ha legalább 10–12 évig használjuk, és nem cseréljük le idő előtt. Mindez persze még nem szünteti meg azt a veszélyt, hogy a műfenyőről mikroműanyag részecskék kerülnek az otthonunkba, de a szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy ólomtartalmú szennyeződéseket bocsáthat ki, ami aztán beboríthatja a padlót és az ajándékokat is.

A műfenyő kétségtelen előnye, hogy sok évig használható és egyszeri vásárlást jelent, a hátrányai között viszont sokkal több szempontot lehet említeni:

• Nem lebomló
• Nehezen újrahasznosítható, elsősorban azért, mert az alapanyagait nem lehet különválasztani
• Gyártása során jelentős környezeti terhelést okoz, a munkavállalók pedig veszélynek lehetnek kitéve
• Nem köt meg CO₂-t – épp ellenkezőleg: kibocsátással jár

Cserepes vagy földlabdás fenyő: Ez lenne a valódi zöld megoldás?

A cserepes fenyő sokak számára a „tökéletes megoldásnak” tűnik, és valóban az lehet, ha jól csináljuk.

A termesztése hasonló a vágott fenyőhöz. Ha sikeresen kiültetjük, évtizedekig tovább kötheti a CO₂-t, miközben díszíti a kertünket, viszont legyünk reálisak: kinek van arra lehetősége, hogy minden évben helyet találjon egy fenyőfának? Ráadásul az élő növények számára „sokkhatás” az a néhány nap, amit a lakásban kell tölteniük. Egyszerűen túl meleg és száraz a levegő számukra, így a sikeres kiültetés is kétségessé válik. Ha az élő növényünk nem marad meg, akkor tulajdonképpen olyan, mintha vágott fenyőt vettünk volna, csak a mérlegünket kicsit rontja, hogy a szállítás során a földlabdát is figyelembe kell venni (extra súly, nagyobb méret, emiatt nagyobb szénlábnyom).

Az élő fenyő akkor jelent valóban zöld választást, ha biztosítani tudjuk a kiültetés feltételeit, illetve elfogadjuk, hogy az élő fenyő 3-4 napnál többet nem igen tolerál meleg helyen, valamint locsolni is kell.

Bármelyik mellett is döntsünk, fontos kimondani, hogy a karácsony ökológiai lábnyomát nem egyedül a karácsonyfa határozza meg. Legalább ennyit számít:

• mennyit és mibe csomagolunk,
• milyen ajándékokat választunk,
• mivel dekorálunk,
• mennyi étel megy majd kárba,
• hogyan fűtünk, világítunk, utazunk.

A karácsonyfa-választás nem „jó vagy rossz” kérdése. Sokkal inkább egy lehetőség arra, hogy egy kicsit tudatosabban döntsünk. Ha figyelembe vesszük:

• a szénlábnyomot,
• a helyi gazdaság támogatását,
• a lebomlást,
• és a hosszú távú hatásokat,

akkor már tettünk egy újabb picinyke lépést a fenntarthatóbb jövő felé. Mert a változás nem egyik napról a másikra történik, hanem lépésről lépésre.