Mi történik a műanyaggal a konyhában? És azon túl?

A műanyag mindenütt jelen van a modern háztartásokban: konyhai eszközökben, tárolókban, palackokban, csomagolóanyagokban. Ez a sokoldalú anyag olcsó, könnyű és kényelmes — de a környezetre és az egészségre gyakorolt hatásai egyre aggasztóbbá válnak.

Hatalmas mennyiségű műanyag termelődik

A világon évente közel 460 millió tonna műanyagot állítanak elő különböző iparágak számára, miközben a műanyag ipari termelése az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt.

Néhány megdöbbentő adat a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége által kiadott Táplálkozási Akadémia 17. évfolyam 6. számából, amely 2024. júniusában jelent meg:

• Évente közel 460 millió tonna műanyagot állítanak elő különböző iparágak.
• A világ műanyagszennyezésének nagy részét az egyszer használatos termékek, például palackok, kupakok, bevásárlótáskák, poharak és szívószálak okozzák.
• Becslések szerint évente 20 millió tonna műanyag szemét kerül a környezetbe.
• Az Élelmiszer- és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) szerint az emberek évente 39000 és 52000 közötti mikroműanyag részecskét fogyaszthatnak el az étellel és itallal.

Ez nem csak számokban hatalmas. Azt is jelenti, hogy óriási mennyiségű hulladék keletkezik, amelynek a nagy részét nem hasznosítjuk újra, vagy azért, mert nem lehet, vagy mert egyszerűen nem kerül vissza a körforgásba (nem a megfelelő kukába dobják). A műanyag hulladék 23%-a az EU-ban még mindig a hulladéklerakókba kerül. Magyarországon ez az arány még siralmasabb, kb. 57%.

Az óceánok és tengerek mikroműanyaggal való szennyezettségéről viszonylag sokszor lehet hallani, amire vannak, akik csak legyintenek, mondván „Azért biztosan nem mi vagyunk felelősek!”. Az állítás mögött az a gondolat állhat, hogy ugyan mi közünk lenne nekünk, magyaroknak ahhoz, hogy a tőlünk több ezer kilométerre lévő tengerben műanyag szemét van? Nos, sajnos nagyon is sok. A BME kutatói például a Duna budapesti szakaszán vizsgálták a folyó mikroűanyagokkal való szennyezettségét. Azt találták, hogy a mérési pontokon (Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep sodorbeli bevezetése előtt, illetve után) egy nap alatt kb. 17 kg, egy év alatt pedig kb. 6 tonna mikroműanyag áramlik át, ami végül a tengerben köt ki. Szomorú tény, hogy a jelenlegi álláspont szerint ez relatíve alacsony terhelést jelent. De ha jobban átgondoljuk, akkor ez csak egyetlen mérési pont.

A műanyag nem bomlik el, csak apró darabokra esik

A műanyagok rendkívül ellenállóak, de ez a tartósság egyben átok is. Például egy műanyag szatyor 200 év alatt sem tűnik el teljesen, egy PET-palack pedig akár 450 évig is ép maradhat. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a műanyag valójában nem bomlik le, csak egyre kisebb darabokra „törik”, amelyek mikro- és nanoméretű részecskékké válnak.

A mikroműanyagok ma már mindenütt jelenlévő „láthatatlan” szennyezők. Ezek olyan 5 mm-nél kisebb részecskék, amelyek szinte mindenhol megtalálhatók: levegőben, vízben, talajban és élelmiszerekben.

Egészségügyi és környezeti kockázatok

A kutatások azt mutatják, hogy a mikroműanyagok és a műanyagokból kioldódó adalékanyagok (például ftalátok vagy biszfenolok) képesek bejutni emberi szervekbe és szövetekbe, gyulladásos reakciókat, légzőszervi problémákat és akár hosszú távú egészségkárosító hatásokat okozni. Feltételezhető, hogy károsíthatja a bélnyálkahártyát, oxidatív stresszt okozhat, de összefüggést találtak a vérben kimutatható mikroműanyagok és az érelmeszesedés között is. Hogy pontosan milyen káros hatásai vannak a mikroműanyagoknak, azt jelenleg még intenzíven kutatják, de az előzetes feltételezések semmi jóval nem kecsegtetnek.

Műanyagok a konyhában: Miért gondolj át mindent?

A konyhában használt műanyagok legnagyobb veszélye éppen az, hogy közvetlen érintkezésbe kerülnek az ételekkel és italokkal, különösen ha felmelegítjük őket (pl. mikróban), illetve vágás és dörzsölés hatására (pl. szeletelés, mosogatás). Ez megnövelheti a mikroműanyagok leválását, amit aztán belégezhetünk vagy megehetünk anélkül, hogy tudnánk róla.

Mit tehetünk?

Nem kell radikálisnak lenni, de tudatos döntésekkel jelentősen csökkenthetjük a műanyaghasználatot. Választhatunk például természetes anyagokat. Igaz, hogy ezek általában drágábbak, de sokszor tartósabbak is. Az üveg, a kerámia, a fa és a fém általában jó választás, különösen, ha azokat az EU-ban gyártották. Az FSC tanúsítvány, a CE jelölés és egyéb tanúsítványok megléte mindenképpen jó jel, mert igazolja, hogy a gyártó tartja magát bizonyos normákhoz és szabályokhoz. A termékcímke és pontos anyagmegjelölés nélküli termékekkel legyünk mindig óvatosak.

A konyhai felszerelések választéka szinte végtelen, és ha egy kicsit is tudatosak vagyunk, akkor szinte mindenből találhatunk teljesen műanyagmentes verziót. Egy nagyon pozitív trend például, hogy az elmúlt években népszerűek lettek a fém kulacsok és ételhordók.

TIPP: Amikor jó pár évvel ezelőtt a családunkkal elkezdtük a háztartásunk műanyag-mentesítését, mindig remek segítségnek bizonyult, ha feltettük magunknak a kérdést: „Mit használtak erre a nagyanyáink?” Nem azért, mert azt gondoljuk, hogy régen minden jobb volt, hanem azért, mert az a generáció nagyon takarékosan és sokszor szükségből, de leleményesen élt. Fenntarthatóság szempontjából ezért érdemes visszanyúlni a régi megoldásokhoz.

Dobjak ki minden műanyagot?

A világért se! A műanyag eszközöket fokozatosan érdemes lecserélni. Ha mindent kikukázunk és mindenből újat veszünk, azzal ugyanúgy hulladékot termelünk és a túlfogyasztást generáljuk. Ha viszont valami elkopott, eltörött, akkor válts tartósabb, környezetbarátabb alternatívára.

De nem is biztos, hogy új eszközökre van szükség. A befőttes üvegek tökéletes tárolóedények és nagyon sokoldalúan használhatóak. Befőtteken és szörpökön túl tárolhatunk bennük tartós, száraz élelmiszereket, szárított teafüveket, de kiválóan alkalmasak fagyasztóban való ételtárolásra is. Mi pl. befőttes üvegekben fagyasztjuk a fűszernövényeket (petrezselyem, bazsalikom), a házi kencéket (babkrém, gombakrém, cukkinikrém) és nagyobb mennyiségben készült, lefagyasztásra szánt leveseket is (alaplé). A gyerekek befőttes üvegben viszik az iskolába a zabkását és befőttes üvegben készül a kefir is.

A műanyag dörzsik és mosogatószivacsok helyett válassz luffa szivacsot vagy kókuszrost keféket. Ezek ha elhasználódnak, nyugodtan mehetnek a komposztra.

A szendvicseket és pékárukat műanyag doboz vagy zacskó helyett csomagold méhviaszos kendőbe, de remek textilzsákokat és újraszalvétákat is lehet kapni műanyagmentes verzióban.

Minden egyes döntés — legyen az egy műanyag helyett fa konyhai eszköz vagy egy üveg palack — hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb műanyag kerüljön a környezetbe, csökkenjen a mikroműanyag terhelés, és egészségesebb legyen a környezetünk, illetve mi magunk is. Bár a műanyag kényelmi eszköz lehet, de a környezet és az egészség szempontjából nem mindegy, mit használunk nap mint nap. Válasszunk tudatosan a bolygó és a jövő generációi érdekében, ezzel is téve egy picinyke lépést a fenntarthatóság felé.